Mezőgazdasági gyakorlat – Gömörszőlős -iskolai beszámoló
„Iskolánknak hosszú évekre visszanyúló, gyümölcsöző kapcsolata van a miskolci Ökológiai Intézet Gyulai Iván nevével fémjelzett gömörszőlősi oktatóközpontjával és permakultúrás biokertjével. Október első hetében, most is nagy örömmel várták kilencedikeseinket őszi összefüggő gyakorlatuk teljesítésére. Számunkra is nagy öröm ismerősként visszatérni ide, hiszen iskolánk elévülhetetlen érdemeket szerzett a hely számos látványosságának kialakításában, fenntartásában. Diákjaink idén is kitettek magukért: almaszedés, az állatok gondozása, a nyári ágyások felszámolása, bakhátas kertrész kialalakítása, a mezítlábas tanösvény karbantartása, ...

A héten találkoztam először a fiam osztályával. Mivel Debrecenben vannak sajnos már nem tudok csak úgy beugrani a suliba és kapcsolatokat építeni a gyerekekkel, tanárokkal. A fiam nagyon sokat mesél az osztálytársairól, már nagyon vártam, hogy megismerjem őket. Amikor levittem őket a mezőgazdasági gyakorlatra Gömörszőlősre, akkor még egy kicsit ottfelejtettem magam. Beültem közéjük és próbáltam rájönni ki kicsoda. Erre ugyan nem jöttem rá, viszont sikerült nagyon sok benyomást gyűjtenem róluk. 
A női osztálytanító nagyon gondoskodó, nagyon szereti őket és úgy láttam ez viszont is működik, az egyik nagy kajla 170 centis srác megölelgette. :)
A lányok igazi kislányok. Egyiken sem volt smink, egyikük körmén sem volt még festék ...

Az idei szeptember különleges volt számunkra, mert a 4 gyermekünkből 3 Waldorf iskolában kezdte meg a tanévet. A fiunk 9.-es a debreceni Waldorf gimnáziumban, a lányaink az első osztályt kezdték Egerben. Ezzel újabb, minimum 8 évre letettük a szavazatunkat a Waldorf mellett. 

A döntésünkről néhány gondolatot szeretnék írni, csak összefoglalásként és alapként, hogy aki olvassa a soraimat el tudja helyezni őket magában.

A kislányoknak nem is merült fel más lehetőség, hiszen a az elmúlt 8 évben több próbát is kiállt nálunk az egri iskola. Személyi konfliktusok megoldásában, a felvételire való felkészítésben, az olimpia és az éves munka nagy próbatételeiben, a kamaszproblémák elsimításában. Mindig is azt éreztük, ...

A barátnőm mesélte, hogy XY állami iskolában, ahová az ő gyerekei járnak szállóigévé vált, hogy "Ez nem a waldorf, itt nem lehet felállni, ha elfáradtál, csak akkor, ha el van végezve a feladatod"

Ettől én olyan, de olyan boldog lettem. Azért lettem boldog, mert eszembe jutott, hogy az én 6 éves kislányomnak nem kell addig ülni a padban, amíg el nem végezte a feladatát. Ő szólhat, hogy elfáradtam, túltelítődtem, szükségem van rá, hogy menjek egy kört a teremben, vagy leüljek egy kicsit a pihenősarokban. Majd utána folytatom a munkát. Az én lányom megtanulja ebből, hogy hol vannak a saját személyes határai. Megtanulja megismerni azt a pontot, ahol elfárad, stresszes lesz és már nem tud koncentrálni. Az én lányom megtanulja, hogy ...

Minden anya a legjobbat akarja a gyerekének. Úgy törődni vele, hogy testileg és lelkileg egészséges, boldog, sikeres felnőtt legyen. Ez nem kérdés. A szándék nem is vitatható. Mégis tele van a világ testileg és/vagy lelkileg sérült, boldogtalan, sikertelen, frusztrált, stresszes felnőttel. Akkor lehet, hogy a szándék nem elég? Nagyon okosan ki kéne találni, hogy melyik is az a helyes út, amin a helyes szándéknak járnia kell...

Természetesen több helyes út is van. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert kicsit olyan vagyok, mint Mary Poppins: "mondhatni a megtestesült tökély", gyakran a saját megoldásaimat tartom a legjobb megoldásnak, így tudatosan figyelmeztetni szoktam magam a számtalan kis különféle mellékútra, melyek mindegyike ...

Ez volt az 5. évnyitónk a Waldorf iskolában. Kicsit szomorú, kicsit ünnepi, kicsit kezdeti. Mindenesetre különleges. És ez az az ok, amiért úgy éreztem, hogy újra kezembe kell vennem a billentyűzetet és közhírré kell tétetnem milyen is egy waldorf iskola belülről. Milyen felnőttek is keletkeznek ott a gyerekekből, milyen a belbecs a külcsín mögött. 

A szomorúságot azért éreztem ma, mert több diák és egy osztálytanító is távozott iskolánkból. Ki ilyen, ki olyan okból, nem tudom és nem is igazán számít. A legtöbben félelemből mennek el. Egyszer a Waldorf iskola mellett döntöttek, de a nehézségek, mások véleménye vagy a jövőtől való félelem letéríti őket az útról. Szomorú ezt látnom. Mert kezdetek óta hiszek ebben az ...